Sajtószoba

A kucok vacok
2011. október 21. - Kucok
Valaczkay Gabriella – Népszabadság

Az egész úgy kezdődik, hogy a nézők megérkeznek egy helyre – október 30-án tízkor és tizenegykor például a Bálint Házba –, ahol Kucokfalva lakói alszanak szanaszéjjel. Akkor kezdődhet csak el az előadás, ha a gyerekek felébresztik a szereplőket. A Tünet Együttest vezető Szabó Réka a „mesélő”, ő kíséri, vezeti a három–nyolcéveseket, segít, ha nem tudják, mitévők legyenek.

Ha mindenkit felkeltettek, az egyszemű óriás segítségével kell megtalálniuk az elveszett királylányt. Átmennek a csiki-kapun, a simogató kapun, átugorják a tüzet és átvágnak a sűrű erdőn, amit – akárcsak a figurákat – színészek játszanak el. Ahogy a rozsdás robotot meg a lila hangyászt is. Közben az ovisokmaguk ismesehőssé válnak a kucokban, a barátságos rejtekhelyen, ahová behúzódva szabadjára engedhető a fantázia. Helyi (kucoki) időbenmérve reggeltől reggelig tartó mágikus úton a kicsik saját hangja, teste ésmozdulatai lesznek a történet, a zene, a szereplők mozgatói. Közben maguk is szabadon játszanak, mozognak, ismerkednek képességeik határtalanságával. És mi történik, ha valaki közbeszól, elpityeredik, netán felnevet? Kucok vackában akár cigánykerekezhet is – dzsesszmuzsikusok zenélnek majd hozzá.

Szóval a gyerekeknek csöppet sem kell majd feszengeniük. Ez biztos.

Szabó Rékáék azonban a szülőkön is próbálnak egy-két egységnyit lazítani. Az alkotók szerint ugyanis mi (kedves anyukák és apukák) túl sokat szorongunk, rendkívül sokféle szempontnak szeretnénk megfelelni. Kucokfalván megpróbálnak halványítani ezeken, és megszabadítani minket is minél több rosszul rögzült szokásunktól – már ami a kicsinyeinkkel való együtt játszást illeti.

vissza